Mi is pontosan a szamárköhögés?
A szamárköhögés egy bakteriális fertőzés, amelyet például a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis nevű baktériumok is okozhatnak. Elsősorban cseppfertőzéssel, tehát köhögéssel, tüsszentéssel terjed, ám a szamárköhögést közvetlen érintéssel, szennyezett tárgyakkal is át lehet adni. A kellemetlen tüneteket a légutak hámrétegének gyulladása okozza.
A szamárköhögés első tünetei általában csak a fertőzés után több héttel jelentkeznek. Ezek eleinte még csupán egy közönséges megfázásra utalnak, majd körülbelül két hét múlva a köhögés rohamokban kezd jelentkezni, és a helyzet súlyosabbá válik. Amennyiben szamárköhögés, pontosabban pertussis ellen beoltottakról, illetve felnőttekről van szó, akkor a fertőzött személy sokszor tünetmentes, vagy csupán nagyon enyhe lefolyású megbetegedés alakul ki az érintetteknél. Huzamosabb ideig fennálló köhögés esetén fontos mielőbb orvoshoz fordulni, mivel a szamárköhögés jól gyógyítható, ha időben kezdik el az antibiotikus kezelést.
Sajnos a szamárköhögés további szövődményekkel is járhat. Ezek leggyakrabban a tüdőgyulladás, a légzéskimaradás és a táplálkozási nehézségek, illetve a gyakori hányások miatt kialakuló súlyvesztés. De előfordulhat még légmell, alvási nehezítettség, orrvérzés, epilepsziás rohamok, agyvelőbántalom, szubdurális hematóma, vizelettartási problémák és bordatörés is, bár ezek a ritkább esetek közé tartoznak. Fokozza a szamárköhögés veszélyességét, hogy a fokozott légzőizom-használat miatt teljes kimerüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet.
A szamárköhögés szakaszai
A szamárköhögés lefolyása 3 fő fázisra osztható. Az első a hurutos szakasz, ez többnyire 1-2 hétig tart. A panaszok rossz közérzettel, enyhe köhögéssel, orrfolyással, orrdugulással kezdődnek, és ez az időszak általában még láz nélkül zajlik, de hőemelkedés kísérheti. Ekkor a tünetek még kifejezetten hasonlítanak a vírusos légúti megbetegedések által okozottakra. A megfázásnál már szokatlannak számító szövődmények, például a középfülgyulladás vagy a hörgő- és tüdőgyulladás kialakulása esetén már gyanakodhat a beteg, és ekkor már jelentkezhet láz is.
A második fázis a szamárköhögés esetén jóval súlyosabb, ugyanis ezt már rohamokban megjelenő, kínzó köhögés jellemzi. A hosszú rohamokat követően a beteg teljesen kifárad, a váratlan és súlyos megerőltetéstől az arcán vörös vagy kékes bőrszín is jelentkezhet, és a csecsemőknél, kisgyerekeknél hányás is előfordulhat, bár ez felnőtteknél sem ritka. Ez a szakasz akár egy hónapnál is tovább tarthat, és fokozza a kifáradást, hogy a szamárköhögés tünetei éjszaka jelentősen fokozódnak.
A harmadik szakasz akár 3-6 hétig is elhúzódhat. Ez azonban a szamárköhögésnek a vége, az oldódási fázis. Erre még szintén jellemzők az epizódokban jelentkező köhögési rohamok, azonban ezeknek a gyakorisága és intenzitása szerencsére fokozatosan csökkenni kezd.
Csecsemőkori szamárköhögés
A szamárköhögés csecsemőkorban nagyon súlyos, akár életet is veszélyeztető állapot kialakulásához vezethet. A még gyenge szervezetű gyermekeknél a betegség kezdetén enyhe nátha és mérsékelt köhögés a jellemző tünetek. A szamárköhögés következő fázisában a erőteljes öklendezés, ziháló légzés, az erőlködéstől kidülledő szemek, hányás tapasztalható. Nehezen vagy egyáltalán nem tudnak enni, előfordulhat légzéskimaradás, tüdőgyulladás, de jelentkezhetnek epilepsziás rohamok, és akár vese- vagy többszervi elégtelenség is kialakulhat. A szamárköhögés legveszélyesebbnek számító tünete, a légzéskimaradás főleg kisgyermekeknél, nagyjából féléves kor alatt jellemző. A szülők számára is rettentően ijesztő jelenség észlelése esetén azonnal mentőt kell hívni.
Az Egészségügyi Világszervezet álláspontja szerint a szamárköhögés, vagyis a Bordetella pertussis elleni védőoltás fő célja, hogy csökkentse csecsemőknél és kisgyermekeknél a súlyos tünetekkel járó megbetegedés és halálozás kockázatát. Hazánkban ez a vakcina a kötelező gyermekkori védőoltások közé tartozik, emellett az újszülöttek védelme érdekében a várandósok védőoltása is javasolt szamárköhögés ellen a harmadik trimeszterben.
Amennyiben a súlyos tünetek miatt a vizsgálat során kiderül, hogy a gyermek nem részesült a védőoltásban, azonnal felmerülhet a szamárköhögés gyanúja. Ekkor pedig a gyermek sürgősségi ambulancia felkeresése javasolt.
A szamárköhögés kezelése vagy megelőzése
A szamárköhögés lefolyása során a tünetek súlyosságától függően érdemes háziorvoshoz fordulni. A kezdeti szakasz még könnyen összetéveszthető egy enyhe náthával vagy más felső légúti megbetegedéssel, de akár az allergiával is. Amennyiben viszont a hurut nem oldódik, a köhögés erősödik vagy elhúzódik, esetleg láz és súlyosabb tünetek is jelentkeznek, az már szamárköhögésre való gyanakodásra adhat okot, és érdemes rögtön orvoshoz fordulni. Ekkor a betegséget okozó kórokozó kimutatása orr- és torokváladék-mintából történik. Súlyosabb eseteknél az orvos vérvételt vagy mellkasi CT-t is elrendelhet.
Az időben diagnosztizált szamárköhögés célzott antibiotikum-terápiával gyorsan és hatékonyan kezelhető. Viszont a későbbi fázisokban már egyáltalán nincs hatása az antibiotikumnak, bár a köhögési rohamok még fennállnak. Ilyenkor ugyanis már nincsenek jelen a baktériumok, viszont a szamárköhögés súlyos tünetei ellenére a köhögéscsillapítók is teljesen hatástalanok.
A kötelező csecsemőkori védőoltáson túl a felnőtt lakosság körében általában 10 évente javasolt egy kombinált, diftéria-pertussis-tetanusz tartalmú oltóanyag beadása. A családban, a közeli hozzátartozóknak adott, szamárköhögés elleni védőoltás segít megvédeni a fertőzéstől az idősebbeket is, illetve az egészségi állapotuk miatt nem oltható személyeket, továbbá az újszülötteket is.
