Ragdoll: macskából rongybaba

A ragdoll jelleme

Sokan gondolják, hogy a ragdoll, azaz rongybaba elnevezés a macska küllemére utal. Hogy olyan ellenállhatatlanul aranyos, hogy csak ölelgetnénk, szorítanánk magunkhoz. Hát, nem teljesen. Ugyanis a ragdoll olyan hajlékony, hogy erre talán a legalkalmasabb az összes macskafajta közül, sőt, még megvan az a perverziója is, hogy élvezi.

Kifejezetten szereti, ha ölben van, felemelik és dajkálják, igazi kedvenc cica. Lehet húzni, nyúzni, hátára penderítve a hasát dögönyözni, egy pillanatig se aggódjunk amiatt, hogy a legnagyobb dorombolás közepette majd – mintha darázs csípte volna meg – hirtelen nekiugrik a kezünknek. Keresi is a kényelmes, puha helyeket. Ha az ölünk foglalt, jó lesz az ágy vagy a kanapé is.

Ehhez az elbűvölő, ragaszkodó magatartáshoz egy viszonylag csendes önkifejezés társul. Persze első dolga lesz figyelmeztetni róla minket, ha éhes, de nem fogunk hosszú nyávogó monológot hallgatni. Emellett megkönnyíti vele az együttélést, hogy tökéletesen jól elvan a szoba síkjában és nem vágyik a fellegekbe. Azaz a függönyt, szekrény tetejét, polcokat nem kell tőle féltsük.

Honnan jön a ragdoll?

Már az elnevezése fémjelzi, hogy valószínűleg angol nyelvterültről, és nem is tévedünk ezzel a megállapítással. Az amerikai Kalifornia államban bukkant fel először a manapság méltán egyik legnépszerűbb macskafajta. Az ősanya Josephine, ő minden ragdollok öreganyja. Valószínűleg burmai, birman és perzsa vér csörgedezett már akkor az ereiben, de ezt sosem fogjuk bizonyossággal tudni. Amit viszont igen, hogy miért ez a neve?

Ann Baker, a fajta tenyésztője és Josephine gazdája találta ki, mivel valahányszor kézbe vette Josephinet, az rongybabaként omlott a karjaiba. Találó név. Ráadásul a rafinált Miss Baker le is védette a nevet, úgyhogy csak és kizárólag erre a fajtára használható.

A tenyésztés persze egy idő után elkezdett önálló életet élni. A ragdoll nem ok nélkül, hamar belopta magát mások szívébe is, így a tenyésztése is túllépett Baker tevékenységén. A lelkes tenyésztők megalapították a Ragdoll Fanciers Club Internationalt, azaz a nemzetközi ragdoll kedvelők klubját, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy megalkossák a fajta sztenderdjét.

A Cat Fanciers Association ’93 óta jegyzi a fajtát, és az ezredfordulóra a fajta teljes elismerésével indította a huszonegyedik századot. A sztenderd igen szigorú a színek és mintázatok tekintetében, és a színválaszték növelése kapcsán nem hajt fejet a különféle keresztezések előtt. Ugyanakkor elég bő már a hivatalos választék enélkül is.

A csini ragdoll és a mindennapi toalett

Ahhoz képest, hogy a ragdoll hosszú, dögönyözni való szőrrel bír, ritkán csomósodik a bundája. Ez annak köszönhető, hogy csak nagyon kevés aljszőrzetet növeszt. Ha valahol nemezesedni, csomósodni kezd, az a lábhajlatokban lesz. Érdemes heti kétszer átfésülni a macskát különös tekintettel ezekre a helyekre a végtagokon. Amilyen kis kéjenc, még valószínűleg élvezni is fogja, így a rendszeres rutin nem heti rémálommá, hanem kellemes közös kényeztetéssé válik. Csak nem szabad húzni.

A gének alkalmazkodóképessége persze minden állatban megvan, így a ragdollnál is számítsunk rá, hogy a bunda télen hosszabb, dúsabb, mint nyáron és ugyanígy a klímaváltozásokra is ösztönösen reagál. Ez a hormonális ingadozással összefüggő változás nem jellemző, ha már ivartalanítottuk a macskát. Ekkor a ragdoll szőre jellemzően egész évben dús. Ahogy a hosszú szőrű állatoknál általában, az ő esetében is jó, ha olykor ránézünk, nem ragadt-e ürülék a szőrébe. Mivel a legpuhább, legkényelmesebb helyeket szereti, jobb, ha néha kisegítjük, mintha a kanapén találkoznánk a kis balesettel. A fürdetést nem kell túlzásba vinni, látni fogjuk a szőrén, milyen gyakran szükséges. Lehet hónapok, vagy hetek kérdése is, attól függ, szagos-e már a bunda, vagy érintésre mennyire érdes, poros.

E a macska a nagyobb fajtákból való, bár szőre a megjelenésére még rádob egy lapáttal. Egy kifejlett kandúr súlya olyan kilenc-tíz kiló körül mozog. Ez nagyjából három-négy éves korára várható, a szőrzete is addigra cserélődik le teljesen a felnőtt bundára. Mondhatnánk, hogy az egész macska egy nagy bolyh, de ennél szigorúbb a fajta sztenderd. Az arcon viszonylag rövid a szőr, majd egy sörény hatású gallér erejéig hosszú a nyak tájékán, ami azonnal visszafordul kurtába. Innentől pedig a végtagok és a farok irányába szép fokozatos átmenettel egyre hosszabb és változatlanul dús. A ragdoll farka, hatalmas mancsa csupa szőr.

Ragdoll kompatibilitás

Talán az egyik legalkalmazkodóbb és legkönnyebben kezelhető fajta. Macskához képest kifejezetten szófogadó, ráadásul képes elsajátítatni bizonyos trükköket is. Ehhez türelemre és sok pozitív megerősítésre van szükség, de akár apportírozni, pitizni is tud, ha nagyon ügyesek vagyunk. Elég gyorsan tanul és kellően ügyes is, csak, hát a macska azért macska.

Ha nem is akarunk végtelen türelemmel kunsztokat oktatni a cicánknak, a ragdoll, akkor is jól elvan szinte bármilyen társaságban, ha minden tagja kellően szocializált. A ragdoll kedves, barátságos, de értelemszerűen nem kedveli, ha húzzák a farkát, vagy a levegőben lógatják, himbálják. Ha ezeket az alapszabályokat megtanítjuk a gyereknek, bátran hagyhatjuk őket játszani, a ragdoll a legritkábban feledkezik bele olyannyira a játékba, hogy karmát mélyessze a gyerekekbe.